„Tisztelt Lelkésznő! Tízéves gyermekünk részére olyan iskolát keresünk, ahol el- és befogadó légkör uralkodik. Szeretnénk, ha félelem és vizsgadrukk nélkül tanulhatna, és képességeit nem érdemjegyekkel osztályoznák, hanem saját személyiségén belül értékelnék. Nemrégiben találtunk rá egy Waldorf-iskolára, ahol meglepett bennünket az a veszélytelen kapcsolat, ami a tanítók és tanulók között van. Tetszik, hogy odafigyelnek a gyermek lelki világára, és az is, hogy a szülőkkel együttműködve nevelnek. Úgy tudom, hogy ez az iskola keresztény szellemiségű. Önnek mi a véleménye?”

Kedves Szülők! Levelüket kezemben tartva eszembe jutottak azok az áldozatos életű édesanyák és édesapák, akiket ismertem, és akiket gyermekeik minden nap hálaimáikban hordoznak. Hiszen jól tudják, hogy szüleik odaadásának, szigorának és persze Istentől kapott agapéjának gyümölcse az, amit felnőttként elértek. A szülői ház indíttatásai, lelki-szellemi háttere, feltételek nélküli, menedéket nyújtó bizalmi légköre nagymértékben meghatározza a családi fészekből kiröppent ifjú életútjának alakulását. Ezért is tiszteletre méltó, ha egy szülőpár már az óvodától kezdve alapos körültekintéssel választja ki gyermeke számára az oktatási intézményeket. Tapasztalataim szerint a szabad iskola- és óvodaválasztás ellenére a legtöbb szülő a lakóhelye szerint illetékes intézménybe íratja be gyermekét. Ennek elsősorban kényelmi okai vannak, de nyilván az a közvélekedés is megjelenik benne, miszerint csupán a középiskolától van jelentősége az iskolaválasztásnak. Míg a városi ember a választható oktatási intézmények széles skálájával találkozik, és ez döntésében elbizonytalanítja, falun különcködésnek számít, ha némely szülő esetleg egy szomszédos helység intézményét választja ki gyermeke számára. Vitán felül áll, hogy a gyermekévek a legmeghatározóbbak az ember személyiségfejlődése szempontjából. Hogyan kerülhetné tehát el a felelős szülő figyelmét az a tény, hogy a nap 6-8 órájában nem ők, hanem bizonyos pedagógusok formálják ezt a számukra oly drága személyiséget?! Úgy vélem, hogy a szülőnek nemcsak joga, de kötelessége is gyermekének harmonikus testi-lelki-szellemi fejlődése szempontjából a legoptimálisabb óvodát vagy iskolát kiválasztani. Úgyhogy őszinte szívvel bátorítom kedves levélíró testvéreimet, hogy ne adják fel, és keressék meg gyermekük számára azt az intézményt, ahol leginkább megtalálják a kívánt feltételeket fiacskájuk neveléséhez. Természetesen a legjobb akaratú és szemfüles szülővel is előfordulhat, hogy téved. Amíg előrelátóan válogatni próbál az oktatási intézmények közt, addig megcsalják érzései. Kedves levélíró testvéreim visszariadva a poroszos nevelési elvektől, a gyermekeket szinte agyonnyomó teljesítménykényszertől, a hagyományos iskolarendszer égbekiáltó hiányosságaitól, a Waldorf-pedagógiában vélik megtalálni a gyermekük számára legideálisabb nevelési módszert.